Só-terápia az egészségügyben

A só-terápia jótékony hatását az egészségre már az Ókorban felfedezték és az idők során folyamatosan vizsgálták és fejlesztették. Eleinte a görög orvosok a sóbánya egyik részében kezelték a beteget, aki valamilyen légúti betegségben szenvedett. A sóbarlang termében eltöltött pár óra elteltével a tünetek csökkentek és bizonyos betegségekkel együtt járó rohamok ritkábban mutatkoztak meg. Később, az idő múlásával igyekeztek intenzívebbé tenni a só-terápia hatását és a kibányászott sótéglákat ütögettek össze, így képezve sóport. Ezt lélegeztették be közvetlen közelről a beteggel és ennek köszönhetően, gyorsabban hatott a só gyógyító hatása. A világháború idején a veszély elől menekülő német állampolgároknak a sóbánya szolgált menedékül és ott elbújva vészelték át a háborút. Aki előtte légúti betegségtől szenvedett, annak a tünetek és rohamok ritkultak és intenzitásuk csökkent, illetve másnál nem ütötte fel a fejét semmi ilyen vagy ehhez hasonló betegség. Később pedig több országban is alapanyagot bányásztak a sóbarlang egyes részeiből, nagyobb só darabokból helységet építettek, a törmeléket pedig sópipába töltötték, és úgy használták tünetek enyhítésére.