A sótalanítás útján még a tengervízből is iható víz nyerhető.
A só, a nátrium-klorid életünk része. Naponta használjuk, élünk vele, mint ételízesítő. Télen ennek segítségével érjük el, hogy a lefagyott útszakaszokon a jég, a hó hamar felolvadjon. Levegőjét beinhalálva a só betegség gyógyítására is alkalmas. Ám van, hogy az a jó, ha a só nincs jelen. A sótalanítás eljárása pont ezt a célt szolgálja: hogy a sót eltávolítsuk a vízből. Az iparnak azért van szüksége, hogy sótalanítás útján vonja ki a sót a vízből, mert az így előállított víz aztán erőművek, fűtőművek kazánjaihoz válik felhasználhatóvá, vagy éppen a gyógyszeripar, az alkatrészgyártás tudja felhasználni a saját céljaira. Ez az ioncserélő sótalanítás. De tengervízből is állítanak már elő iható vizet sótalanítás útján. Erre az eljárásra ott van szükség, ahol bár tengervíz bőven előfordul, ám iható víz már kevésbé. Ekkor a só kikerül a vízből. A technológia azonban nem környezetbarát, ugyanis rengeteg üvegházhatású gáz kerül a folyamat közben a levegőbe. (Az emberiség egyes vélemények szerint jobban tenné, ha először a szennyvizeket tisztítaná meg, s utána kezdené csak a tengervizet ihatóvá tenni.) Amennyiben a klímaváltozást nem tudjuk lelassítani, nagyon hamar könnyen napi realitássá válhat, hogy egész nemzetek állítanak elő magunknak ivóvizet sótalanítás útján.
